Az asztrológia a mai tudásunk szerint visszavezethető egészen Mezopotámiáig. Az ott feltárt több mint 4000 ékírásos tábla, melyeket ma a British Múzeumban őriznek, közel egy hatoda asztrológiai tárgyú.

Ezek az ékírásos agyagtáblák képezték Apli (669-626 ) király könyvtárát Assur-ban.  A királyi palota mellett és ennek mintájára, minden város temploma mellé építettek egy  un. zikkuratot, amely csillagvizsgálóként szolgált. Az akkori emberek csak a szabad szemmel is látható csillagokat tudták megfigyelni. A több évszázad alatt összegyűjtött feljegyzésekből II. Szargon király ( Kr.e. 722-705 ) 72 részből álló hatalmas csillagászati művet állított össze, melyet Görög nyelvre is lefordítottak. A Ninivei könyvtárba készült másolata szintén megtalálható a British Múzeumban.

Kr.e. 430 körül Naburimannu főcsillagász és Kr.e. 314-ben Kidinu babiloni asztrológusok készítettek naptári beosztást. Ők már használtak asztronómiai számításokat.

Az akkádok már 5-6000 évvel ezelőtt  11 állatövi jeggyel dolgoztak, a 12.-et a Mérleget, a Skorpió ollója képezet. A nap évet 12 hónapra, 365 napra, a napot 12 kettős órára osztották. Ismeretesek voltak számukra a bolygók mozgási ideje. Az ehhez használatos Ephemerida-számadatok alapján végezték az asztronómiai és asztrológiai számításaikat. Ilyen ékírásos Ephemerida számadatok agyagtáblára  vésve,  a Kr.e. V.-VI. századból kerültek felszínre. Később a babilóniaiak ezeket az Ephemerida adatokat használták fel a bolygók keringési idejének kiszámításához is.  Ismerték a gömbháromszögtant. Az események bekövetkeztének idejét szekunder direkció segítségével határozták meg. Ennek kulcsát az egy babilóni nap, egy év-be határozták meg. Vagyis a napot kis évnek, a nagy év tükrének mondták. 

Az Ekliptikát is ismerték, amit már a babilóniaiak elődei is ismertek. Számításokat tudtak végezni , hogy  az ekliptika állatövi jegyeihez viszonyítva, az állócsillagok és többi bolygó hol helyezkedik el.

Az i.e. első évezredben Babilóniába, az Arámiaiakkal közeli rokon, a káldok törzsei nyomult be a tengeri vándorlások során. A Babilóniától délre eső mocsaras területet foglalták el., amit az Asszírok ez után Kaldu országnak neveztek A Káldok  az ókori népek asztrológiai tanítómesterei voltak. A tudás a papokhoz,  valószínűleg a természet törvényeit ismerő Tanítóktól jutott el, töretlen hagyományok útján A csillagászatot olyan jól ismerték, hogy pontos számításokat tudtak végezni a Nap, a Hold és egyéb égitestek helyzetével kapcsolatban,  ki tudták számítani a nappalok és az éjszakák hosszát. Felismerték a hasonlóságot,az analógiákat a különböző égitestek és az emberi viselkedések között,.vagyis, hogy az égitestek periódikus változása megfigyelhető periódikus változást hoz az emberben is.  A káldeus nép központi eleme a vallás volt, amely nagy mértékben meghatározta az emberek napi ritmusát. Babilónia vezető rétege a káldeus népből került ki. Az új Babiloni birodalmat szokás káld birodalomnak is nevezni e miatt. Az asszír-babilóni-káldeus kultúrának köszönhetően Görögországba és Egyiptomba is a káldeusokon keresztül került e hermetikus tudomány. A hermetikus asztrológia ősguruja Hermész Triszmegisztosz. akinek Tabula Smaragdína  című műve, az alkímia egyik legrégebbi szövege. Az ókori Alexandriai Könyvtár pusztulásával igen sok az ebből a korból származó könyvek és tekercsek pusztultak el. Az egyiptomi misztikus tanítások követője, az ókor legnagyobb asztrológusa Claudius Ptolemaios ( i.sz. 100-178) négykötetes Tetrabiblosa tartalmazza, korának minden asztrológiai tudományát.