Amikor megkaptam a felkérést arra, hogy tartsak egy előadást az iskola szerepéről napjainkban, igen sokat  törtem a fejem azon, hogy hogyan is kezdjem el, mi is legyen a téma amiről beszéljek, mert magam is csak most fogom kezdeni a pedagógus élet pályát. Bizonyára Önök is tudják, hogy napjainkban kerül megvitatásra az új közoktatási törvény tervezete. Ezt olvasva szembesültem azzal, hogy valójában nem is tudom azt, hogy hogyan is jött létre az oktatás, mi is volt az elsődleges célja. Ezért először erről szeretnék mondani néhány szót.

Kezdeném az emberiség számára a legrégibbi de már bizonyított korral az őskorral, amikor még a tudás átadása, az utánzás volt. Az akkor élő emberek vadászattal, halászattal, gyűjtögetéssel szerezték meg a mindennapi betevő falatot. Ennek módszerét, idejét a generációk adták át egymásnak, utánozta a gyerek a szülőt és igy megtanulta azt is, hogy hogyan kell a természetbe beleilleszkednie, hogyan tud a természettel együtt élnie,hogyan tudja a saját megélhetését biztosítani a teremtő Isten által számára felkínált  ételből, italból. Igy tehát az utánzás a legrégebben fellelhető tanítási forma. Célja a létfenntartás volt.

Az ókorban, Spárta és Athén ahol iskolák föllelhetők.  Annyival könnyebb volt még a helyzet, ebben az időben, hogy tudott volt az, mire is kell képezni az embereket. Gondolok itt arra, hogy az ország védelmére és területfoglaláshoz is katonákra volt szükség. A katonának pedig edzettnek kellett lennie, logikusan gondolkodónak és a bajtársát segítőnek. A képzés feladat ez volt, legyen az akár nő akár férfi. Amíg a 7 éves kort el nem érte a gyermek, addig a család feladata volt nevelése.

Athénban, a földrajzi adottság miatt már más volt a helyzet. A tengeri kereskedelmi utak felvirágoztatták a termékek adását vételét. Kialakult a gazdag kereskedő polgárság rétege, szükség volt e réteg oktatására. Kialakultak a különböző iskola szintek. Úgy mint az alapképzést biztositó, az irás az olvasás, a számolás megértését szolgáló iskolák. E fölött a zene oktatása is megtalálható, majd a gimnázium és végül  még mindehhez társult a katonai kiképzés is amely teljessé tette a testi és a szellemi nevelést. 7 éves kor alatt itt is a családokban nevelték a gyermekeket, a tanulás időszaka a 18 - 20 éves korig is eltarthatott.
Próbálnánk csak  ma, megmaradni ezek között a keretek között, hát nem tudom mit szólna hozzá az ifjúság. Ekkor a cél már többirányú volt és ez a többirányúság a társadalmi szinteket is tükrözte.

Ha továbbmegyünk az ókori nagy gondolkodók különböző iskolái következnének, amit most nem részleteznék,  inkább rátérnék a következő korszakra amikor is az egyház bekapcsolódott az oktatásba.

A rabszolgatartó társadalomból, a feudális társadalomba való átmenet idején, az egyháznak fontos szerepe volt a keresztség fölvétele előtt álló pogány felnőttek –katechumenek- megtérítése. Előkészítésük a keresztség fölvételére a katechéta iskolában történt.  A nevelés, az oktatás összetételének előkészitése az egyházatyák feladata volt. Ők végezték el az ókori pogány kultúra átértékelését. Egy részük fontosnak tartotta az antik hagyományok átvételét a keresztény hit szempontjából, más részük azonban károsnak minősitette.
A feudális társadalomban fontos szerepe volt az egyháznak, a nevelés általános célja és embereszménye a keresztény egyház világnézetéből jött. Volt egy alap, a keresztény egyház világnézete ami megadta a keretet és a kiindulópontot az oktatás, a nevelés célját illetően.

Nézzük meg mi van ma, igy szeretnék rátérni a mostani közoktatási törvény vitaanyagára, igaz még közel sem fejeztem be az oktató nevelő intézmények koronkénti bemutatását, célom a visszaemlékezéssel csak az volt miért is jöttek létre az iskolák és igy valamihez tudjam még most laikusként viszonyítani a törvény tervezetet.
Idéznék a vitaanyagból: /forrás: internet, 2011.április 9. 15:15:49 / 

"A közoktatási rendszer célja a test, a lélek és az értelem arányos fejlesztésének, valamint az ismeretek, készségek, képességek, jártasságok, attitűdök és az erkölcsi rend összhangjának tiszteletben tartásával a személyiség és a közösségek harmóniájának elősegítése.
Célja továbbá az egységes, jó minőségű, magas színvonalú oktatás biztosítása minden gyermek részére.
Kiemelt célja a leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás.
A Magyar Köztársaság oktatáspolitikája nemzeti oktatáspolitika, céljai összhangban vannak az Európai Oktatási Térség értékeivel, melynek alakításában a Magyar Köztársaság aktívan részt vesz."

A már általam elmondottak és az idézett szöveg között némi hasonlóság fellelhető igaz, hogy a régi korok emberének annyival egyszerűbb de kiszolgáltatottabb helyzete volt, hogy az élethelyzete behatárolta lehetőségeit. A mai kor embere számára ez nem jelent akadályt.

A kérdés most már csak az, hogy honnan is fogjuk meg az oktatás lényegét? Hogyan csoportosítsuk az emberanyagot mert itt ma már nem csak a kisgyermekkortól  kell gondolkoznunk, ezen belül a különböző értelmi, testi, lelki problémákat kell szelektálni, hanem a leszakadt felnőtt réteg taníttatása is kérdés.
Nem irigylem azokat akiknek felelősen kell dönteniük e kérdésekben. Azonban úgy gondolom, hogy az évek során kialakult különféle tudományágaknak össze kellene hangolniuk a saját feladat körükbe tartozó ismeretanyagukat mert hiszen ezért alakultak ki. Gondolok itt a szociológusokra, pszichológusokra,  a tudományágak különböző területeire, akiknek pontosan tudniuk kellene, hogy az adott szakterületük miben tudja a másikat és igy az egységet segíteni, hogy az ország adottságai mit tesznek lehetővé, hogy a lakosság létszáma mennyi és összetételével hogyan lehet gazdálkodni. Mindehhez azonban úgy gondolom, el kell tudnunk fogadni egy felsőbb akaratot, egy rendező elvet, aki az emberek javát szolgálja.
A dolognak ez a része már az egyház feladata.

A régi korok emberének adottak voltak a lehetőségei, tanulnunk kellene elsősorban nekünk tőlük. A kereteinket talán így könnyebben meg tudnánk találni.
A pedagógus pálya, felelősségteljes és szép. Rajtunk múlik, hogy az emberek el tudják e fogadni az élethelyzetüket, hogy ne mindig többre, jobbra vágyjanak mert ezt már gyermekkorban el kell kezdeni. Vágyjunk arra amink van és így boldogok lehetünk. Ehhez először  nekünk, akik pedagógusnak készülünk, kell rendbe tennünk magunkat és ha mi kiegyensúlyozottak vagyunk akkor képesek leszünk átadni ezt a belső harmóniát a ránk bízottaknak.

Biztatnék minden itt ülő leendő kollégát, hogy ennek elindításaként, vegyen részt minél több olyan előadáson, ahol a pedagógus pályáról mint életcélról minél többet megtudhat.
Végezetül annyit mondanék még.

Előadásomban próbáltam visszamenni odáig, hogy mi i a közoktatás mi a közoktatás célja. A cél véghezvivője a pedagógus. A pedagógus életpálya hivatás, elhivatottan szolgálni a közügyet. A pedagógus életpálya modell számomra ezt jelenti. Magamból adok valamit, valamit ami az én tudásom azért, hogy te boldogulj. Használd az átadott tudást, alkalmazd az életben és én, mint pedagógus ebben segítelek, ha már kikerültél az iskolafalak közül, akkor is. Legyen az tárgyi tudás vagy elméleti vagy hitbeli tudás. Ehhez azonban előbb nekem kell tudnom. Az elsődleges ebből következően a pedagógusképzés és annak elhivatottsága aki pedagógusnak jelentkezik. A kettő összhangjával már el lehet indulni a társadalom építésében.

Kusinszky Beáta